Fáradt testem vonszolom,
Álmokkal harcolok utamon.
Napfény szúrja szemem,
De él magamban a hitem.
Lelkem mélyén lobog a láng,
Szívverésemben él még a vágy.
Lépteim nehezek, de megyek én,
Mert hiszem, van cél ha van remény.
Fáradt vagyok, de van bennem erő,
Viharok közt is szépül a jövő.
Minden sebem a lelkemen,
Egy történet,… az én életem.
Az éjszaka csendje átölel,
A fény érkezik a reggellel.
Egy dallam szól bennem halkan,
Szívverésemmel egy tempóban.
Lelkem mélyében élő hittel,
Minden nehézség a fényhez visz el.
Bár könnyek peregnek némán,
A szívem a világnak szól: Nézz rám!
Fáradt vagyok, de van bennem erő,
Viharok közt is szépül a jövő.
Minden sebem a lelkemen,
Egy történet,… az én életem.
Egyetlen lépés, egyetlen hang,
Minden zuhanás – új irányt ad.
A porból felállni újra és újra,
Az erő segít, szívemben elbújva.
Fáradt vagyok, de van bennem erő,
Viharok közt is szépül a jövő.
Minden sebem a lelkemen,
Egy történet,… az én életem.
Fárad testem, múlnak a napok,
De minden nappal erősebb vagyok.
Test és lélek, szél, föld, tűz, víz,
Az utam része, ami tovább visz.
