Mindig is tudtam, mi az én álmom,
Basszusgitárosként éljem a világom.
A mélyek ütnek, a szívem zakatol,
Egy hangszer, egy húr, ami soha nem lazul.
Bikini koncerten szívem remegett,
Lojzi a színpad szélén ülve pengetett.
Ott dőlt el minden: (Nekem ez kell!),
A hangszer, ami engem érdekel.
Basszus a vérem és ritmus az életem,
Nélküle nem lenne teljes a létem.
Mélység és erő, ez a szabadság,
A basszgitár – maga a vagányság!
Bűdi Szilit csodálom, ha húrokat penget,
Ráadásul ballal rak ő mindig rendet.
Temesi Berci kitárta számomra a csodát,
A gitárja – mintha mesét hallanánk…
Emlékek őrzik Szapi nevét, és a
Póka Egon pengette dallamok erejét.
Inspiráló erők az égen, a fényben,
A basszusvilágba beloptak engem.
Mély húrok alatt a szívem dobog,
Ritmussal együtt a világ forog.
Gitárom karjában szabad vagyok,
A basszus az álmom: Én ez vagyok!
Basszus a vérem és ritmus az életem,
Nélküle nem lenne teljes a létem.
Mélység és erő, ez a szabadság,
A basszgitár maga a vagányság!
Basszus a vérem és ritmus az életem,
Nélküle nem lenne teljes a lényem.
Mélység és erő, ez a szabadság,
A basszgitár maga a vagányság!
Basszus a szívben, örök dallam,
Pengetve érzem magam szabadabban,
Kemény és laza. Mélység és erő!
Hát basszus,… ez aztán mindig menő!
