Nappali éj, kitépett virág,
A béke lassan csak álomvilág,?
Az emberekben nincs már önkontroll,
Lövöldöznek esztelenül, haragból,
Mérges szavakkal tőrként szúrnak,
Barátok hamar ellenséggé válnak.
Az internet nyitott harcmező lett,
Ismeretlenek arc nélkül egymásnak esnek,
Virtuális háború dúl ész nélkül,
A szívekben a szeretet lassan kihül.
Hol van a régi lelki béke,
A kedves, szép örömök emléke?
Miért kell a magunk poklában élnünk?
Miért kell egymás miatt félnünk?
Ölelés helyett könnyek várnak,
Baráti örömök már messze járnak,
Keresünk valamit, mi rég elveszett,
A szívben a fény kihuny? mint az életed.
Kell az öröm, egy új remény,
Egy jobb világ, egy újabb fény,
A szeretet, a barátság vezessen,
A haragot, a dühöt feledhessem.
Hol van a régi lelki béke,
A kedves, szép örömök emléke?
Miért kell a magunk poklában élnünk?
Miért kell egymás miatt félnünk?
Nappali éj, kitépett virág,
A béke lassan csak álomvilág,
De egy nap talán felébredünk,
És rájövünk mi kell nekünk?
