Nappali éj, kitépett virág,
A béke lassan csak álomvilág
Az emberekben nincs már önkontroll,
Lövöldöznek esztelenül, haragból
Mérges szavakkal tőrként szúrnak,
Barátok hamar ellenséggé válnak
Az internet nyitott harcmező lett,
Ismeretlenek arc nélkül egymásnak esnek
Virtuális háború dúl ész nélkül,
A szívekben a szeretet lassan kihül
Hol van a régi lelki béke,
A kedves, szép örömök emléke
Miért kell a magunk poklában élnünk?
Miért kell egymás miatt félnünk
Ölelés helyett könnyek várnak,
Baráti örömök már messze járnak
Keresünk valamit, mi rég elveszett,
A szívben a fény kihuny… mint az életed
Kell az öröm, egy új remény,
Egy jobb világ, egy újabb fény
A szeretet, a barátság vezessen,
A haragot, a dühöt feledhessem
Hol van a régi lelki béke,
A kedves, szép örömök emléke
Miért kell a magunk poklában élnünk?
Miért kell egymás miatt félnünk
Nappali éj, kitépett virág,
A béke lassan csak álomvilág
De egy nap talán felébredünk,
és rájövünk mi kell nekünk
