Az élet nem csak egy lét, hanem örök lecke,
Nem idődbe kerül… (Csak az életedbe!)
Könyvből nem lehet ezt megtanulni,
Csak szívből adni, kapni – aztán átélni.
Kapcsolatok jönnek, kapcsolatok mennek,
Barátnak hitt arcok meg ellenféllé lesznek.
Nem mindig az árul el, aki szaroz bárhol,
Az is megteszi ki mögött álltál te is százszor.
Szép volt, míg tartott ? (ezt mondjuk, ha fáj,)
De kérdezd meg magadtól: igaz, vagy kártyavár?
Ego-harcosok között, mikor a szív és az ész hallgat,
Büszkeséged rombolják – te mész majd a falnak.
Ez egy játék tükörből az élet néz vissza rád,
Akit ott látsz, veled marad, nem vár tőled csodát.
A rosszból tanulni kell, akkor is, ha fáj a kép,
Mert nem minden új rossz ? ha nem is érted még.
Láttam barátot, ki csak addig volt az,
Míg érdeke fűzte hozzám, (ó, ravasz…)
Nyert velem pár jobb napot. (Évet!)
Most mégsem gondol rám, elhagyott.
Adtam szívességet, időt, árat,
pénzt, fél életet, mit gondolata kívánt,
Hallgattam ezer ígéretet,
építettem vele a közös (ha-ha-ha) irányt.
De az élet nem bosszú, (nem, nem)
Csak egy rakás tanuló óra,
Ha veszítesz, akkor is kapsz valamit,
(Egy baszást a tarkódra!)
Az elengedés nem gyengeség,
Mélyről induló erő,…
Aki továbbmegy, az tudja már:
nem minden kötelék biztosan nyerő.
Ez egy játék tükörből az élet néz vissza rád,
Akit ott látsz, veled marad, nem vár tőled csodát.
A rosszból tanulni kell, akkor is, ha fáj a kép,
Mert nem minden új rossz ? ha nem is érted miért.
És ha beledöglesz, mert semmi nem volt igaz,
Csak egy álom, ébredve magadra maradsz,
Nem minden veszteség vesz el tőled,…
Van, ami szabaddá tesz, ha hagyod őket.
Tanulj meg különbséget tenni árnyék és fény között,
Ne keress mindig választ ott, ahol csak zaj zörög.
Aki marad veled a csendben is, az az igaz…
A többi csak része volt egy leckének, hagyd hát másra azt.
