A mindennapok terhe,…
Sok sok elvárás,…
Mit magam elé állítok,
Vagy teszi mindezt más.
Igyekszem adni,…
Szeretek kapni,…
Nem áll távol tőlem,
Mindenem odaadni.
Mégis… Kevés vagyok neked,
Kevés vagyok másnak,
Kevés az életnek,
Kevés a halálnak…
Álarcok mögött,…
Olyan sokan járnak,…
De nem akarok más lenni
Soha a világnak….
Próbálom látni mi az,
Mit más belőlem láthat,
Mégsem érzem mindig azt,
Tőlem mások mit várnak.
Ezért… Sok vagyok neked,
Sok vagyok másnak,
Sok vagyok az életnek,
Sok vagyok a halálnak…
Fájdalmaim között is,
Mit csak néhányan látnak,
Szeretnék megfelelni,
Azt kapják, amit várnak.
Megmaradni magamnak,
Ahogyan gondolkodom,
Ahogyan létezem,
Ahogyan magam adom.
Hogy… Elég legyek neked,
Elég legyek másnak,
Elég az életnek,
Elég a halálnak…
Elég legyek neked,
Elég legyek másnak,
az életnek,…
és… a halálnak…
