Vajon mi lesz majd,
Ha egyszer oda kell lépnem,
A mennyország kapujánál,
A lelkem súlyát megmérjem.
Maradhatok ott fent?
Vagy kiűznek engem,
Mi alapján dől majd el,
Mennyit ért az életem.
Mit látnak majd belőlem,
Amikor oda kell lépnem,
Mit bújtat az életem,
Mikor a lelkemet mérem.
Mit gondolnak rólam,
Kik ismernek engem,
Mi marad utánam,
Mennyit ért az életem.
Mondd, ki mereng el szívem dobbanásán,
Ha az út végén csak a csend vár rám,
Mennyit ér, amit adtam, vagy elvettem,
Elég lesz-e, ha emberként szerettem?
Akik ott bent vannak,
Ők ítélnek meg engem,
Vagy akiktől távozom,
Mondják meg mennyit értem.
Mi a jó, mi a rossz mit tettem,
Ki ítél majd meg engem,
Fent, vagy lent dől el,
Mennyit ért az életem.
Mondd, ki mereng el szívem dobbanásán,
Ha az út végén csak a csend vár rám,
Mennyit ér, amit adtam és elvettem,
Elég lesz-e, hogy emberként szerettem?
Mondd, ki mereng el szívem dobbanásán,
Ha az út végén csak a csend vár rám,
Mennyit ér, amit adtam és elvettem,
Elég lesz-e, hogy emberként szerettem?
Maradhatok majd fent?
Megismer ott engem
Bárki, akivel itt lenn,
Oly sok jót átéltem?
Vagy feledésbe merülök,
Vagy győz mi másokat megbántott.
Nem volt rossz szándék bennem,
Szerettem az életem,… s a világot…
