Tűz a nap az égen,
Minden ágra fény ragyog,
A kis fák levele a téren
Szomjasan sorvadoz.
Hallod, hogy suttogják?
“Egy korty vizet kérünk!”
Ha segítünk most nekik,
Hálásak lesznek nekünk.
Apró méhecskék módjára
Csupor vizet hozva,
Csilingel a kanna,
Ahogy földet locsolja.
Életet ad gyökérnek,
Új erőt a lombnak,
Ha nagy lesz az árnyéka,
Az oltalmába fogad.
Locsoljuk a kis fákat,
Hogy nagyra nőjenek,
A bííkó megmutatja neked,
hogy merre várnak téged.
Minden vízcsepp élet,
így lesz belőlük erdő,
Árnyékuk majd minket véd,
ha a nyár forrón perzselő.
Méhecske szárnyán repül,
A kérés országszerte,
Hol vár a kis facsemete,
A vízért epekedve.
Egy kis víz, egy mosoly,
És máris jobb az élet,
Hálás lombjuk susogja majd:
“Köszönöm neked, hogy élek!”
Locsoljuk a kis fákat,
Hogy nagyra nőjenek,
A bííkó megmutatja neked,
Hogy merre várnak téged.
Minden vízcsepp élet,
Így lesz belőlük erdő,
Árnyékuk majd minket véd,
Ha a nyár forrón perzselő.
Egyszer majd a gyerekek
Ott hintáznak árnyban,
Ahol most csak vékony törzs áll
A kis téren, szép sorban.
De ha vizet viszünk a kis fáknak,
A jövőnk is szebb és zöldebb,
A sok méhecske dalától lesz
A szívünk szebb és könnyebb.
Locsoljuk a kis fákat,
hogy nagyra nőjenek,
A bííkó megmutatja neked,
hogy merre várnak téged.
Minden vízcsepp élet,
így lesz belőlük erdő,
Árnyékuk majd minket véd,
ha a nyár forrón perzselő.
“- Juhhúúúú!!!!”
“- Menjünk locsolni!”
“- Hol a kis kanna? Hol a locsoló?”
“- Gyere, téged is vár egy fácska!”
