Végtelen Valentin

Rám nézel és csendes lesz minden,
Csak a szíved hangját hallom itt benn.
Egy érintés, és nincs több kérdés,
Veled az élet oly gyönyörű érzés.

Minden mosolyod fény az árnyékban,
Csókod forró a jeges világban.
Két karod közt a szépségben élek,
Veled vagyok teljes, többé nem félek.

Nem kell szó, hisz te is érzed,
Lelked a lelkemhez köt téged.

Te vagy a nappalom, a delem, az éjem,
Te vagy az álmom, a szívem, reményem.
Bármerre visz az idő sodrása,
Te leszel szívem egyetlen társa.

Veled a percek tűzben a lángok,
Lobognak bennem, de nem fáradok.
Szemedben látom a sorsunk útját,
Az égi szivárvány földi kútját.

Nem kell szó, hisz te is érzed,
Lelked a lelkemhez köt téged.

Te vagy a nappalom, te vagy az éjem,
Te vagy az álmom, a szívem, reményem.
Bármerre visz az idő sodrása,
Te leszel szívem egyetlen társa.

Ne engedj el, kérlek, soha,
Szívem a szívedet el nem hagyja!

Bárhogy is múlik a röpke kis élet,
Te vagy a jelen, a végtelen végzet.
Minden nap Valentin-nap lesz veled,
Mert téged míg élek… szeretlek!

Te vagy a nappalom, te vagy az éjem,
Te vagy az álmom, a szívem, reményem.
Bármerre visz az idő sodrása,
Te leszel szívem egyetlen társa.

Veled a percek tűzben a lángok,
Lobognak bennem, de nem fáradok.
Szemedben látom a sorsunk útját,
Az égi szivárvány földi kútját.

Ne engedj el, kérlek, soha,
Szívem a szívedet el nem hagyja!
Bárhogy is múlik a röpke kis élet,
Te vagy a jelen, a végtelen végzet.

Minden nap Valentin-nap lesz veled,
Mert téged míg élek… szeretlek!
… szeretlek!
… szeretlek!