Indulok a csendben, a szél súg egy dalt,
Valami emlék, a szívembe mart.
Egy régi dallam, egy régi világ,
Visszhangozza mélyen a síró gitárt.
Fények gyúlnak, a szem mégsem lát,
A tűz, mi bennem él, parázsra vált.
Mégis robban a lélek bomba,
A dallam a szöveget a fülembe súgja.
Virgázom a dalaid,…
várom már hogy valamit,
Szólj, ha hallod, elég akarnod…
Tépem a húrokat, nyúzom a hangokat,
Néhány figcsi szépen ott maradt!
A hangja messze száll, téged bárhol megtalál,
Ha minden út elveszett, a dallam visszavezet.
Hallgasd hogy szól a lelkem a gitárból,
Neked játszom,… megtalál bárhol…
Virgázom a dalaid,…
várom már hogy valamit,
Szólj, ha hallod, elég akarnod…
Tépem a húrokat, nyúzom a hangokat,
Néhány figcsi szépen ott maradt!
Tudom, hogy egyszer újra, megtalál
az üzenet, a szó, a húr és a gitár
egy dallam, egy érzés, mi bennem ébred,
a dallam szárnyán elérhet téged.
A hang a távolból,…
Értelme benned él,…
Ha nem emlékszel rá,
Egyszer majd visszatér…
